A kutatás tehát módszertanát tekintve kvalitatív, célja pedig a politikai szimpátia és antipátia nonverbális megnyilvánulásainak tetten érése. Az elemzés alanya pedig Orosz József, az MTV Nap-kelte című műsorának egykori műsorvezetője. Az újságíró 2006. október 30-i, Herényi Károly MDF-frakcióvezetővel és Gráf József földművelési és vidékfejlesztési miniszterrel folytatott beszélgetése az elemzés két témája. Az esszének nem célja, hogy a górcső alá vett riporter politikai preferenciáját megállapítsa, hanem a testbeszéd kutatás tudományos alapvetéseivel, a műsorvezető nonverbális aktivitásán keresztül szimpátiáját és antipátiáját tetten érni.

Szimpátia és antipátia
A szimpátiát könnyű dekódolni. Az ember, ha egy számára szimpatikus egyénnel lép interakcióba, nyitott állást vesz fel (ha áll, apró terpeszbe helyezkedik, ha ül, lábát lazán tartja), egész törzsével felé fordul (ún. K-O kontaktus), szemét rászegezi, tartja a szemkontaktust, „semleges” törzstartást vesz fel vagy előredől, ami az érdeklődést mutatja. Ezeken kívül keze az asztalon fekszik, tenyere nyitott, pupillája tág, egyetértően gyakran megismétli a másik szavait és nemcsak a testtartását másolja (ún. poszturális tükrözés), hanem az esetleges mosolygását is. Ha nemcsak szimpatikus a partner, hanem érdekfeszítő társalgó fél is, akkor a fentieken túl nem játszunk az asztalon fekvő tollal, nem váltogatjuk percenként lábtartásunk, nem vakarózunk. Az érdeklődés és szimpátia alfája – álláspontom szerint – a viszontkérdés.
Az antipátiát talán nehezebb nonverbálisan felfedezni, mert míg az előbbi felsorolás az emberek többségére jellemző, addig az antipátia nem verbális manifesztálódása személy-specifikus. Például ha nekem nem szimpatikus valaki, nem érdeklődöm hogyléte felől, nem nézek gyakran a szemébe és próbálom minél előbb lezárni a társalgást. Azonban úgy gondolom, hogy nem mindenki így mutatja ki ellenérzéseit. Sokan durva, személyeskedő megjegyzésekkel vagy a megszokottól eltérő viselkedéssel próbálják kimutatni: állj tovább, mert nem vagy szimpatikus. Megfigyeléseim azt támasztják alá, amennyiben a riporternek nem szimpatikus a riportalany, akkor száját gyakran lebiggyeszti, arcán alig észrevehető grimasz fedezhető fel, megélénkülhetnek kéz- és kargesztusai, melyek szélesebbek lehetnek, fenyegető félkezes gesztusokat használhat és gyakran oldalra elnézhet. Ezeken kívül pislogása is nyújtottabb lehet (vö. még látni sem akarja az illetőt). Verbálisan pedig legegyszerűbben úgy érhető tetten az egyet nem értés és az antipátia, hogy a műsorvezető számtalan kérdéssel zavarja meg a riportalanyt (vö. „beleköt”). Igaz, az előbb felsorolt elemek saját megfigyeléseim eredményei, melyek nem minden hivatásos beszélőre lehetnek igazak. Az általam elemzett műsorvezetőnél azonban nagyrészt ezeket figyeltem meg, mikor kutattam, szimpatikus-e a politikus a riporternek.

BEVEZETÉS A NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ TUDOMÁNYÁBA

A közvetlen emberi kommunikációnak két csatornája létezik: a verbális és a nonverbális/nem verbális csatorna. Sokan inkább az előbbit tartják fontosnak, s csak arra figyelnek. Mégis a partnerünk által közvetített információk nagyobb részét a nonverbális kommunikációs eszközök segítéségével tudjuk befogadni s internalizálni; persze csak az tudja, aki járatos a kommunikáció ezen szegmensének kódolásában és dekódolásában. Az a jó, ha egy interperszonális szituációban már tudattalanul dekódoljuk partnerünk jeleit; ekkor ugyanis nem kell a nonverbális dekódolásra figyelnünk, s ez nem vonja el figyelmünket a verbális üzenettől s annak tartalmától.
A beszéd egy komplex dolog; az ember legcsodálatosabb, legbonyolultabb sajátja. Talán éppen ezért az emberek többsége sajnos nem ismeri fel, micsoda erő rejlik a nonverbális elemekben. Apróságok, melyeket nagytöbbségünk nem tud: a vezető beosztásban lévő ember sokkal kevesebbet gesztikulál, mint beosztottja, s kézgesztusait maximum szemmagasságig használja; ha valaki szimpatikus nekünk és imponálni akarunk neki (esetleg a főnökünk), mondandója utolsó mondatait megismételjük, így mutatjuk, egyetértünk vele; ha partnerünk mosolyog, mi is visszamosolygunk rá (ezt tükrözésnek nevezzük). Talán sokan nem tudják, hogy a hazugság szavainak kimondásakor egy katekolamin nevű vegyület szabadul fel, amelytől megduzzad az orrnyálkahártya, megnagyobbodik az orr (vö. „Pinocchio-jelenség”), és nem álljuk meg, hogy meg ne vakarjuk (a hazugsággesztusokról lesz szó a későbbiekben) (Pease, 2004). Ha az ember nem ismeri fel ezen eszközök jelentését, hátrányból indul az interakcióban.
Maga a beszélt nyelv is mutatja, milyen fontos az életünkben a nonverbalitás. Néhány nyelvi fordulatunk: fenn hordja az orrát, arcizma se rándul, föllélegzik, vállat von, fel a fejjel, állj a sarkadra, állok elébe, stb. (Pease, 2004:14.)

A verbális és nonverbális sík – kongruencia és inkongruencia

Vera F. Birkenbihl neves testbeszéd kutató szerint a kommunikációnak két fő komponense van: az analóg és a digitális jelzésekkel való kommunikáció. Az emberek képesek mind analóg, mind digitális módszerrel kommunikálni, viszont a digitális jelzéseket előbb meg kell tanulni, az analógot pedig gyakran önkéntelenül használjuk. Ha elmegyünk külföldre, és kérünk két darab csokoládét, előbb meg kell tanulnunk a nyelvük idevonatkozó elemeit. Ha nem tudjuk verbálisan elmondani (azaz digitális jelzésekkel), a nonverbalitáshoz fordulunk segítségért, és a kezünkkel mutatjuk a kettőt, az ujjunkkal pedig rámutatunk a termékre (vagyis analóg jelzéseket adunk). Watzlawick a digitális síkon tett jelzéseket tartalmi, az analóg síkon küldött jeleket kapcsolati síknak nevezte. (Birkenbihl, 2001.) A tartalmi sík jelzései információkat, a kapcsolati sík jelzései viszont az információkra vonatkozó információkat tartalmaznak. A tartalmi sík értelmezését nemcsak a tónus, hanem a mimika, a testtartás és a gesztusok is befolyásolják. Gyakran a tartalmi és a kapcsolati sík ellentmond egymásnak. Például azt mondom, hogy nagyon szeretem X-et, eközben pedig vakarom a nyakam és az orrom, valamint eltakarom a számat, a szemkontaktust pedig megtöröm. Hol az igazság? Melyik síknak higgyünk? A verbálisnak? Vagy a nonverbálisnak? Németh Erzsébet szociálpszichológus, kutató ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy „ha különböző csatornákon egymásnak ellentmondó üzenetek érkeznek, a legcélravezetőbb eljárás, ha annak a csatornának hiszünk, amely a legkevésbé van tudatos kontroll alatt.” (Németh, 2006:44.) Azaz ilyen esetben egyértelmű, hogy a kevésbé manipulálható jelzést értelmezzük valósnak, vagyis a kapcsolati/nonverbális síkon történteket. Condon professzor is azt állítja: a nonverbális sík jelzéseinek kell hinni, mert „szavak nélkül nehezebb hazudni.” (Birkenbihl, 2001:207.)
Ha a kapcsolati/nonverbális és a tartalmi/verbális sík összhangban van, akkor kongruenciáról beszélünk, ha viszont eltérés van a két sík üzenete között (tehát a beszélő, mondjuk hazudik), inkongruenciáról beszélünk.
A kongruenciának meggyőző ereje van. Ha például a kommunikátor azt mondja, hogy nem fog többet költeni a boltban 8 ezer forintnál, közben a szemünkbe néz, tenyere felfelé mutat és azt látjuk, karját szélesen széttárja, mosolyog, hangszíne egyenletes, elhihetjük állítását. A tartalmi sík ugyanezen üzenete közben a kapcsolati síkon azt tapasztaljuk, hogy összefonja a karját, lefelé néz, megigazítja a gallérját, a fejéhez nyúl, biztosak lehetünk abban, hogy nem mond igazat. Beszélhetünk személyi inkongruenciáról is. Ez azt jelenti, hogy a beszélő olyan jelzéseket ad le, amelyek „nem illenek a személyiségéhez”. (Birkenbihl, 2001.)

A nem verbális csatornák elemei
      A mimikai kommunikáció
A mimika jelzéseit a szem és a száj körüli izmok finom és összerendezett mozgása adja. Ekman úgy gondolja, az arc hétféle érzelmet írhat le: örömöt, haragot, meglepetést, érdeklődést, undort, félelmet és szomorúságot. Mint már előbb említettem, az alapvető érzelmek, melyeket arcunkkal is kifejezünk, jó része velünk született és a kultúrától független. Ilyen a harag, a bánat vagy az öröm kifejeződése. Az öröm kiváltotta mosolygás például velünk született képesség. Természetesen a mimikai komponensek egy része kultúra-specifikus is lehet: az olaszok öröm esetén sokkal intenzívebb mimikai eszközöket használnak, mint például egy északi ember. Vagyis a mimikai érzelemkifejeződés tartalma, mértéke, szabályozottsága kultúránként más és más. A mimika akaratlagos visszafogása vagy módosítása szerepet játszik a pókerasztalnál (póker arc) és a színészeknél is. Arcmozgással egyébként legalább ötféle jelentés kifejezésére vagyunk képesek. Ezek az attitűd, az érdeklődés, az érzelem intenzitása, a szituációban való aktivitás foka valamint az üzenet tartalmának érthetősége. Egyértelmű, hogy a mimika szándékos cselekvés, hiszen a kommunikátor tudatában van annak, hogy látják (és nyilván beszélgetés közben az ember partnere arcára néz). (Róka, 2003.)
Vera F. Birkenbihl úgy gondolja, a mimikába minden olyan jelenség beletartozik, amely az arcon megfigyelhető. Tehát nemcsak az arcvonások értendők ide, hanem a tekintetetek találkozása, a tekintet iránya, valamint a pszichoszomatikus jelenségek (pl. elsápadás) is. Ide sorolja ezeken kívül a fejmozdulatokat is. Az arcizmainkon nehezen tudunk uralkodni, viszont az arcgesztusok mindenképpen tudatosak, tehát ezt esetleg tudjuk manipulálni. (Birkenbihl, 2001.)
A száj is érdekes kutatások tárgya lehet. Az az ember, aki mosolyog, tovább él és egészségesebb lesz – tartja a mondás. Ez minden bizonnyal így van. (Érdekes, hogy a világ legszegényebb belső-ázsiai és afrikai népei folyton mosolyognak. Vajon nekünk, európaiaknak ez miért nem megy?) Tény, hogy az az ember, aki mosolyog, jobban érzi magát. A gesztuskutatásban a tükrözés egy létező fogalom. Ahogy már fentebb említettem, az az ember, aki imponálni akar partnerének vagy éppen főnökének, tükrözi a másik mozdulatait. A leggyakoribb a poszturális tükrözés, vagyis ha a főnök előrehajol a székén, akkor a beosztott is ugyanígy cselekszik. Egy bimbódzó férfi-nő kapcsolatban is jelentős a mosoly, mint mimikai gesztus tükrözése. Valahogy a férfiak azt érzik, hogy ha a nő mosolyog, „nem tudják megállni, hogy ne mosolyodjanak el.”

       A gesztusok
A gesztus a fej, a kezek és a karok mozgása. Egy részük ősi kulturális eredetű, más részük nemrég keletkezett. Vannak olyan gesztusok is, amelyek valójában nem is azok. Azaz semmilyen információt nem tartalmaznak, például, akik céltalanul mozgatják kezüket és beszédjük tempóját hivatott csupán alátámasztani. Az egyik magyarázat az lehet, hogy a szöveg, amit elmondanak, nem saját fejükből pattant ki, hanem hallották valahol, de szellemileg nem dolgozták azt fel. Ilyen látszat-gesztusokat használ az az ember, aki csak azért beszél, hogy hallassa a hangját, de igazi mondanivalója nincsen. (Birkenbihl, 2001:125.)
Allan és Barbara Pease testbeszéd kutatók úgy vélik, hogy a beszédet kísérő gesztusok megragadják a hallgató figyelmét, és segít, hogy a lehető legtöbbet raktározzuk el a hallottakból, melyeket aztán könnyűszerrel elő lehet hívni. A legtöbb kézgesztus egyébként a mondandónkat támasztja alá, ezért ún. alátámasztó gesztus (gyakoriak itt a kétkezes gesztusok). A kezek összekulcsolásának is sokféle jelentése lehet. Ez általában visszafojtottságot, szorongást, negatív attitűdöt jelez. Az összekulcsolt kéz lehet középhelyzetben (magunk előtt az asztalon), vagy lehet az álló személy öle előtt összekulcsolva. Megfigyelések azt támasztják alá, hogy minél magasabban tartja valaki az összekulcsolt kezét, annál nehezebb megközelíteni. (Pease, 2004.)
A „kéz az archoz” gesztus (vagyis amikor egyik kezünket az arcunkhoz, főleg az állunkhoz emeljük) sokféle dolgot kifejezhet. Ezek általában ún. értékelő gesztusok. Értékelést az állnak vagy az arcnak támasztott zárt ököl jelez, melyhez fölfelé irányított mutatóujj társul. Az őszinte érdeklődést az mutatja, mikor a kéz könnyedén érinti az arcot, és nem támasztja a fejet. Amennyiben támasztja, érdektelenséget, közönyt és unalmat jelent. Az áll simogatása egyébként határozathozatalkor jellemző gesztus. (Pease, 2004.)

       A poszturális kommunikáció
A testtartás viszony, álláspont, szubjektív értékelés kifejezésére alkalmas. Mivel egy televízió interjúban a rögzített stúdiókörülmények nem nagyon teszik lehetővé a testtartás változtatását, ezért ezt a témakört csak felszínesen érintem. A testtartáshoz sorolható az előrehajolás, a súlypont változtatása, ülő helyzetben a lábak mozgatása, a felsőtest kihúzása vagy az összegörnyedés. Jellemző a poszturális tükörjelenség, vagyis az interakcióban részt vevő felek egymás tükörképei. Ez azonban csak szimpátia esetén érvényes; antipátia esetén az egyik fél direkt az ellenkezőjét csinálja, mint partnere.

„A testtartás hirtelen megváltoztatását mindig a magatartás hirtelen megváltozása idézi elő” – vallja Birkenbihl. A hirtelen előrehajolás például feszültséget sugároz, igaz, sugározhatja az unalomból az érdeklődés kifejlődését is. Ha az illető ül, akkor a közönyt/érdeklődést az ún. K-O kontaktus alapján lehet lemérni. Ha például egy fontos ember beszél, akkor a hallgatóság köldöke („K” pont) és orra („O” pont) is a beszélő felé fordul, azaz egész teste. (Susmann nyomán, idézi Birkenbihl, 2001.) (Ehelyütt hívom fel a figyelmet, hogy nem szabad mindent axiómának tekinteni.)

AZ OROSZ JÓZSEF – GRÁF JÓZSEF INTERJÚ

A műsor időpontja: 2006. október 30. (hétfő)
Témája: Traktorok nélkül is jönnek a gazdák
A beszélgetés rövid tartalma:
A Szocsiban kötött magyar-orosz megállapodás nyitotta perspektívákról beszélget Orosz József és Gráf József. Szóba kerül, hogy hazánknak vissza kell állítania a klasszikus kapcsolatokat a környező országokkal. A Magyar Gazdakörök Országos Szövetsége (MAGOSZ) elfogadott egy politikai dekrétumot, melyben a kormányt hibáztatja az uniós pályázatok kiírásának késlekedéséért, továbbá az uniós pénzek lehívásának sikertelenségéért. A miniszter azt mondja, hogy az ország az uniós pályázati pénzek felhasználásában élenjár, továbbá kritizálja a MAGOSZ-t, amiért az politikai állásfoglalást fogad el ahelyett, hogy leülne tárgyalni a szaktárcával. Azt is kiemelte Gráf: sajnálja, hogy nem a mostanában megnyíló hatalmas orosz piaci lehetőségekről beszél az érdekképviselet.

Orosz József: A Szocsiban kötött megállapodás után az ígéret földje lehet ismét Oroszország? A magyar mezőgazdaságnak ismét nyitott és jól fizető piac lesz?
Orosz József nonverbális eszköztára hihetetlenül gazdag. Mintegy „eljátssza” gesztusaival a beszélgetést. Tudvalevő, hogy a műsorvezető arca mimikai gesztusokban elég szegényes; ebben a beszélgetésben azonban nem volt az. A beszélgetést egy mosollyal indította. Többféle mosolyt különböztethetünk meg. Ezeket a száj körül megfigyelhető vonások alapján lehet csoportosítani. Létezik gunyoros mosoly (később hozok is példát rá), vagy lazán nyitott szájjal történő mosolygás. Ez utóbbit fedezhetjük fel Orosz arcán, ún. édeskés vonás keletkezik a száj körül. Ez a vonás természetesen kellemes helyzetekben, illetve a beszélő számára kedves emberrel folytatott eszmecsere következtében alakul ki. (Birkenbihl, 2001.) Véleményem szerint ezzel az indító mosollyal a műsorvezető oldani akarta a feszültséget (a mosoly ugyanis briliáns eszköze a félelmek, az idegesség és a megilletődés megszüntetésének), és mivel láthatóan szimpatizált a szakminiszterrel, jó benyomást is akart benne kelteni.

Gráf József: 30-35 %-os termelésnövekedést kell elérnünk. Ezt az EU piacán nem lehet elhelyezni. Vissza kell állítani a klasszikus kapcsolatokat Oroszországgal, Horvátországgal, a környező országokkal.
Orosz: Rövid időn belül háromszor találkozott egymással a két agrárminiszter (az orosz és a magyar). Azt nem kérdezem, hogy ilyen rövid idő alatt ez mennyire szokásos vagy nem szokásos. Az orosz piac kinyílik, a megkötött államközi és tárcaközi megállapodásoknak köszönhetően. Érdekvédelmi szervezetek, például a MAGOSZ érdeklődött-e, hogy tudnak ezekkel a lehetőségekkel élni?
Élénk magyarázó, értelmező kétkezes gesztusokat használ, miközben a tollával gesztikulál. (Markáns) szemöldöke felfelé és lefelé mozog. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az ember csodálkozásnál, meglepődésnél vagy pusztán a változó intenzitású figyelem hatására fel- majd leengedi szemöldökét. Ezzel függnek össze az Orosz homlokán kialakuló vízszintes ráncok. A két mimikai jegy általában együtt jelentkezik. A vízszintes homlokráncok az erős, feszült figyelmet jelzik. Az ember nyilván arra a társára figyel, akit fontosnak tart, vagy partnere fontos dologról beszél. A szemöldök mozgásai pedig megelőzik vagy kísérik a homlokráncok kialakulását. (Birkenbihl, 2001.) Orosz esetében megelőzik azt. Ez tehát a feszült figyelmet vagy a meglepődést mutatja (ebben az esetben az előbbit).
Gráf: Nem jött ilyen irányú megkeresés.
Orosz: Tehát nem keresték meg, hogy milyen új lehetőségek vannak, mik a perspektívák, mekkora termelési rés van a piacon?
Erős kétkezes gesztusokat használ, a „termelési rés” szó kiejtésekor kezével elmutatja, vizualizálja mondandóját. Ez azért előny, mert egyrészről az emberek többsége vizuálisan (vagy audiovizuálisan) könnyebben és pontosabban internalizál mint pusztán auditív módon. Másrészről Orosz pontosan tudja, hogy meggyőző erőnk kb. 90 százalékban nem-verbális jelzéseinktől függ. (Birkenbihl, 2001:189.) Amellett a válaszok hallgatásakor igen sok ún. verbális tartalom nélküli hangot hallat (ühüm). Ezt televíziós interjúban nem szokták alkalmazni, mert a néző és a riportalany számára zavaró lehet. Mindenképpen az egyetértés eszköze.

A kérdését harmadszor pontosító állító mondatot („tehát semmilyen ilyen irányú megkeresés nem érkezett”) követően alig észrevehetően (a kép elvétele előtti másodpercben) megérinti orrát. Sajnos a beszélgetés ötödszöri megtekintésekor sem tudtam egészen pontosan rájönni, hogy ez a gesztus a hazugságot mutatja, vagy pusztán viszketett az orra. A kontextusból (melyet a legfontosabb vizsgálni ilyen kétértelműség esetén) nem lehet egyértelműen rájönni. Az egyik jelentés, hogy nem bizonyos Gráf állításában (tehát hogy érkezett-e valójában ilyen megkeresés a MAGOSZ-tól vagy sem), esetleg tudja, hogy nem érkezett, a beszélgetést pedig egy könyörtelen MAGOSZ-kritikává akarja formálni (ahogy történt), ezért ismétli meg harmadszor a gondolatot. Ennél a gesztusjegynél én nem gondolom, hogy a katekolamin nevű vegyület által létrehozott „Pinocchio-jelenséggel” van dolgunk. Inkább a titok nyitja az lehet, hogy ez valóban pusztán egy dörzsölés volt. (Pease, 2004.)
Az előbbi érdekes gesztus után Orosz József felfelé pillant, és szemöldökét felhúzza. Az előbbi gesztus-értelmezésemhez ezúton csatolnék még egy dolgot. Ha valamivel vagy valakivel nem értünk egyet, vagy nem szimpatikus nekünk, gyakori gesztus, hogy fejünket jobbra-balra ingatjuk, fölfelé nézünk („ments meg ettől az embertől, Istenem”), ezzel egy időben pedig szemöldökünket felhúzzuk. Ez az egyet nem értés tipikus jele Orosz esetében is (a későbbi gesztusok is ezt bizonyítják, melyek majdan a verbális síkkal is teljesen kongruensek lesznek).
Gráf: Nem.
Orosz: Megszületett egy politikai nyilatkozat, amely kimondja, hogy mulasztások és elmaradások terhelik a pályázatok terén az agrárkormányt. Ez most hogyan értelmezhető?

A politikai nyilatkozat az asztalon hever előtte. A dokumentum sorait ujjával aláhúzva böngészi és olvassa fel lassan. Mindeközben elneveti magát, elmosolyodik, majd újra visszatér a szöveghez, ujját a sorra helyezi és lassan követi a szavakat. Később, az Orosz-Herényi interjú esetében is lesz hasonló momentum. Több dolgot jelenthet ez a gesztus: egyrészről pontosan, szóról-szóra akar idézni, ehhez pedig (hogy hitelesebb is legyen), a lapra pillant, s úgy olvassa fel. Adott esetben aki így cselekszik, tiszteli az illetőt, akitől idéz, és nem akar hibát elkövetni annak felolvasásakor, amellett, hogy fontosnak tartja az információt. Az pedig, hogy lassú tempóban olvassa fel, jelentheti azt, hogy a) egy ismeretlen szöveget olvas fel az illető, és/vagy b) a hallgatósága nem ismeri az előadni kívánt szöveget, a pontosabb megértés miatt pedig lassabban kell felolvasni azt. (Birkenbihl, 2001.) Általánosságban tehát ez mondható el a lassú tempójú felolvasásról. Orosz József esetében egészen más lehet a jelentése. Azt már most láthatjuk, hogy Gráf Józseffel szimpatizál (az elején a mosolygás miatt és a nem túl kritikai kérdései miatt), a MAGOSZ-szal viszont nem. Azért lehet egyértelműen elmondani, hogy az érdekszervezet antipatikus neki, mert a lassú felolvasás az adott hangsúllyal, a mosollyal együtt már gunyoros stílusúvá válik. A mosolynál pedig az előbb ismertetett „keserű vonás” jelenik meg a szája szegletében, ami elutasításra, esetleg lenézésre, de mindenképp antipátiára utal. A lassú felolvasás és a sorok követése az ujjával azt mutatja, hogy egyáltalán nem ért egyet az ott leírtakkal. Az idézet felolvasása után tollát leteszi, majd mikor folytatja, újra felveszi. Ezzel szintén nyomatékot akar adni neki.
Gráf: Ez a politikai nyilatkozat szakmailag értelmezhetetlen. Az EU-tól lehívható pénzek ilyen arányú lehívása, mint a miénk, nagyon jó.
Orosz: A MAGOSZ által említett 20-22 %-os lehívás/évvel azt mondja, hogy…
Gráf: …hogy a többi elveszett.
Orosz: …hogy a többi elveszett. Az nem veszett el!!
A dialógus elején megpróbál a MAGOSZ bőrébe bújva az ő álláspontját vallani, majd nem tudja folytatni a mondatot, esetleg gondolkozik rajta. Erre Gráf befejezi Orosz gondolatát, a műsorvezető megismétli a tárcavezető mondatát, és lezárja egy, a MAGOSZ véleményével ellentétes megjegyzéssel. „Az nem veszett el” kezdetű mondata közben hangszíne markánssá változik, hangereje emelkedik, homlokán vízszintes ráncok jelennek meg, miközben szemöldöke fölemelkedik.

Ez egy roppant komplex egység, amely verbális- és nonverbális elfogultságokkal van tele. Először is, ha valaki kimondja azt, amit én akartam, amire én gondoltam (ahogy Gráf), akkor a két fél között teljes a harmónia és jól ismerik egymást. Igaz, Orosz szavait könnyűszerrel lehetett folytatni, de az, hogy a tárcavezető közbeszólt, biztos volt a dolgában és abban, hogy a műsorvezető is ugyanazon a véleményen van. Ez a szimpátia egyik jele, mikor úgy akarok imponálni az általam szimpatikusnak vélt félnek, hogy „kitalálom a gondolatait”, vagy hogy megismétlem az utolsó 1-2 mondatát, utalva arra, hogy én is egyetértek vele. Itt persze egy kicsit másról van szó, de az egyetértés eklatáns példája lehet ez.
Gráf szavai után tehát Orosz megismétli azokat (vö. szimpátia, imponálás és egyetértés), majd egy új gondolatot fűz hozzá, felháborodva. A felfelé mozduló szemöldök jelen esetben nem a meglepődés, hanem a felháborodás jele. A hangszínének markánssá válása és a hangerejének megemelkedése is erre utal. A tartalmi és a kapcsolati sík tehát abszolút kongruens.
Miközben Gráfot hallgatja, szája O-alakot formáz (hangot formál). „Az nem veszett el” kezdetű mondatnál Orosz József tenyereit felfelé tartja, bal keze a tárcavezető felé néz. A nyitott tenyér ugyebár őszinteséget sugall, azt, hogy „fegyvertelen vagyok”. (Pease, 2004.) Mivel a gesztusokat mindig csokrokban és kontextusban kell vizsgálni, ezért itt nem ez lesz a jelentése (tehát nincs szó inkongruenciáról). Jelentése egyrészről az lehet, hogy ezt a gesztust megtévesztésként használja, és őszintétlenségét akarja leplezni. Másik verzió, hogy a meglepődés, egyet nem értés nonverbális leképeződéseinek sorába illik bele; vagyis ugyanaz a jelentése, mint a felfelé mozduló szemöldöknek vagy a hangerő emelkedésének. (Vö. két karunkat kitárjuk, tenyerünk felfelé mutat, s azt mondjuk: „Én ezt nem értem. Magyarázza meg nekem valaki”.) A meglepettség persze lehet mímelt is, ebben az esetben ezekkel a gesztusokkal elárulta magát a műsorvezető.
Gráf: Dehogy veszett el. 3 év alatt kell lehívni, 20 % fölé menni egy évben az nagyon kiváló dolog.
Orosz: Vagy az lenne a jó, ha első évben, hopp ide az egészet?

A „hopp ide az egészet” mondat közben bal kezével elvevő, felmarkoló mozdulatot tesz (vö. „eljátssza” beszédét). Utána, a válaszra való várakozás közben fejét kezére támasztja, s jobb kezével eltakarja a száját. Ez egy hibás gesztus volt, hisz egy interakcióban tilos eltakarni a szájat, még akkor is, ha nem ő beszél – kiváltképp helytelen ez egy televíziós műsorvezetőnél. Az eltakart száj egy hazugsággesztus, jelentése, hogy „az agy tudat alatt arra utasítja (a szájat), hogy fojtsa el a kibújó hamis szavakat.” (Pease, 2004:138.) Jelen esetben nem hinném, hogy erről lenne szó, hiszen válaszra várakozik a műsorvezető, miután feltette kérdését. Esetleg a kérdés álnaiv volt részéről, hiszen lehet, hogy ismeri a mezőgazdasági pályázati rendszert és a pénzek folyósításának menetét. Ebben az esetben tehát a kérdésben hazudhatott a műsorvezető, azaz számára egy evidens dologról próbálta elhitetni, hogy nem érti azt.
Gráf: Második év végére le kellett állítani a pályázatokat, mert elfogytak a források. Nálunk közel 100 %-os a lehívás.
Orosz: Ha a szakmai dolgok (piacvédelem, támogatások lehívása) politikai síkra terelődnek, mi a csudát tud csinálni a tárca?
A kérdésnél nincs releváns, értékelhető nonverbális jegy.
Gráf: A visszaadott parlamenti mandátumom bizonyítja, hogy az agráriumot a politikán kívül kell helyezni. Az elmúlt 15 év arra példa, hogyan lehet elrontani a lehetőségeket a politikával. Veszélyes, amikor érdekvédelmi szervezetek képviselői ülnek be a parlamentbe, utána azok lehetetlenné válnak. Nem lehet valaki képviselő és érdekvédő egy személyben.
Orosz: Igen. A MAGOSZ-nyilatkozat azt mondja, hogy csak demonstrációkkal tudták az előző kormányzat idején kikényszeríteni a támogatásokat.
Gráf előző válasza közben azt mondja, „igen”, és verbális tartalom nélküli hangot hallat (ühüm). Mindkét verbális jegy a teljes egyetértést támasztja alá. Az egyetértő „igen” ismétlése közben bólogathat (bár ez nem látszik). „A bólintás eredete a behódolást jelentő meghajlás.” (Pease, 2004:215.) Emellett erőteljes meggyőző eszköz is.

A MAGOSZ közleményének felolvasása közben szintén ujjával követi a dokumentumot, melyet lassan, hangsúlyozva olvas fel. Ennek ugyanaz a jelentése, mint feljebb (egyet nem értés, antipátia stb.). Eközben (és közvetlenül ezt követően is) fejét leszegi, száját lebiggyeszti. „Ha állunkat leszegjük, az negatív, kritikus vagy agresszív hozzáállást tükröz.” (Pease, 2004:219.) Emellett a bíráló gesztuscsokor egyik komponense a leszegett fej. Ez a gesztus tehát helytelenítést és antipátiát fejez ki. Címzettje pedig nem lehet más, mint a MAGOSZ. A szájbiggyesztésnek is hasonló jelentése van. Az ember akkor él ezzel a gesztussal, ha rosszkedvű, elkeseredett, lehangolt, dühös vagy feszült. (Pease, 2004.)
Gráf: Az Orbán-kormány volt az, aki hibázott a pályáztatások során, ugyanis nem írt ki pályázatokat és nem alkotott intézményrendszert hozzá. A Medgyessy-kormánynak kellett lóhalálában kiírni a pályázatokat.
Orosz: Persze. Hogy le lehessen hívni a pénzeket.
Az egyetértés eklatáns példája ez a verbális megnyilatkozás. Lehet, hogy mímelt a konzekvencia levonása, vagyis Orosz ezt már jól tudta előzőleg is, csak a nyomatékosítás, a szimpátia miatt kellett ezt elmondania. Ráadásul semmi szükség nem volt erre a közbevetésre, hiszen Gráf beszédét szakította meg.
Gráf: Medgyessyék óta a kifizetések rendben mennek.
Orosz: Segítsen megérteni egy dolgot. Amikor Torgyán doktor kiment Chilébe és egy tál cseresznyével tért haza, és az nem volt az érdekképviselet számára botrányos, akkor egy érdekképviselet miért nem dörömböl, miért nem él erejével, ha van egy új piaci lehetőség?
A második gondolata elején (mikor már tudta, mit fog aztán mondani), ajkát lebiggyeszti, gunyoros, lenéző mosolyt tesz, majd szája balra felfelé mozdul el. „Torgyán doktor” említésekor (hatás)szünetet tart, grimasz látszódik arcán, verbális kommunikációja is ezt támasztja alá, tehát kongruens vele. A nonverbális viselkedése egyértelmű: nem szimpatikus neki Torgyán, ezért biggyeszti le ajkát (jelentése: ellenszenv, antipátia, elutasítás). A gunyoros félmosoly is ezt támasztja alá. A Torgyán említése előtti hatásszünet célja, hogy felhívja a figyelmet az ezt követő gondolatra. Vera F. Birkenbihl szerint ennek a szünetnek a jelentése lehet, hogy az elhangzó szavaknak nagyobb nyomatékot adjon a beszélő, és ezt nem nagyobb hangerővel kívánja elérni. (Birkenbihl, 2001.) A vokális kommunikáció is alátámasztja tehát a mozgásos/akciós kommunikációs csatornán észlelteket. A „flegma” verbális kommunikációja a komplex nonverbális kommunikációjával tehát kongruenciát mutat.

A fent elemzett mondatát követően elhúzza száját oldalirányba (egyet nem értés), majd lassan, tagoltan mondta tovább a gondolatát (ebben a kontextusban antipátiára utal), élénk kétkezes gesztusokat alkalmaz. A „tál chilei cseresznye” említése után gunyorosan elneveti magát, észrevehetően balra kinéz. A fenti összes jegy az elutasítást, az antipátiát statuálja.
A MAGOSZ-ról szóló mondatok említésekor jobb kezes (félkezes) gesztusokat tesz, miközben kezében a tollat szorongatja. A „dörömböl” szó kimondásakor kezét ökölbe szorítja. Orosz félkezes gesztusai ún. félkezes rámutató gesztusok voltak, melyek a hallgatóságban (vagy a beszélgetőtársban) félelmet válthatnak ki (jelen esetben a „címzett” nem Gráf, hanem a MAGOSZ). A tollal még fenyegetőbbé vált ezen gesztuscsokor. A kommunikációs tanácsadók óva intik alanyaikat, politikusokat attól, hogy ilyen gesztussal éljenek. Ezek adott esetben agressziót is kifejezhetnek. Ebben a kontextusban itt nem egészen erről van szó. Igaz, nem éppen egy kezdeményező, barátságos gesztusról van itt szó, de nem agressziót tükröz, csak egy nagyon erős attitűdöt. Orosz József gyakorlott beszélő lévén nem figyelt arra, hogy az ilyen gesztusok a nézőkben is rossz hatást váltanak ki. Allan és Barbara Pease egyik kísérletében meghívottak reakcióit mérték fel, miközben egy előadó különböző gesztusok felhasználásával beszélt. Arra jutottak, hogy a kinyújtott mutatóujjú szónokot agresszívnek ítélte a közönség. Ha pedig az előadó a közönségre mutatott, az érintettek kényelmetlen helyzetbe kerültek, és lefoglalta őket az előadó személyének megítélése. (Pease, 2004.) Látható, hogy nem Gráf volt a fenyegető gesztus címzettje, rajta ugyanis nem látszódtak a zavar jelei.
Fejét a kérdés feltételekor jobbra-balra mozgatja (ingatja), így mutatja, hogy nem érti, mit akar a MAGOSZ, vagy „miért nem dörömböl az új piaci lehetőség kialakulásakor”.
A kérdés feltevése végén ismét grimaszt láthatunk az arcán, száját széthúzza, fejét ismételten jobbra és balra rázza meg. Ezzel megint azt mutatja, hogy nem szimpatizál a szervezettel, nem ért egyet vele, sőt a gesztusai egy része a lenézést is mutatja.

Gráf: Az érdekképviseleteknek nem feltétlenül feladata a tiltakozás, hanem hogy például információt gyűjtsön. Most megint a tüntetésekkel foglalkoznak ahelyett, hogy elkezdenék a következő hét évre való gondolkodást.
Orosz: Tehát a pénz itt van, csak dolgozni, pályázni kell, hogy le lehessen hívni az összeget.
Ujjaival számol – „eljátssza” a verbális közlést. Ahelyett, hogy a távlati tervekről kérdezné, vagy kritikai megjegyzéssel élne, esetleg a tüntetések „miértjei” iránt érdeklődne, a szakminiszter válaszát erősíti meg, fűzi tovább. Az ismert, MAGOSZ ellen irányuló negatív, antipátiát kifejező nonverbális és verbális jegyek mellett Gráffal szemben nemhogy kritikai megjegyzéssel nem él, hanem meg is erősíti, hogy jó úton járnak, s maga Orosz is jónak tartja a magyar agrárpolitikát, és ezzel együtt természetesen az agrárium helyzetét.
Gráf: Ma olyan lehetőség áll a vidék előtt, amely sohasem állt. Mellesleg nagyon jó a hangulat a MAGOSZ tagok között, hiszen rendszeresen járok le vidékre. Valami nem stimmel viszont a szervezeten belül.
A mondat végén Gráf József mosolyog. A beszélgetés elején Orosz mosolygott, mikor felkonferálta a minisztert, a végén pedig Gráf mosolyodott el. Ez a gesztus nemcsak a behódolás jele, hanem a kapcsolatteremtésé is. Pláne, ha tükrözzük a másik gesztusát, vagyis szimpatikus nekünk, esetleg imponálni akarunk neki, vagy mindkettő. Gráf – úgy gondolom -, jó érezte magát a beszélgetés során, s szimpátiáját és köszönetét így tolmácsolta Orosz Józsefnek. Ebben a kontextusban (is) a mosoly végső soron a szimpátia jele.

AZ OROSZ JÓZSEF – HERÉNYI KÁROLY INTERJÚ

A műsor időpontja: 2006. október 30. (hétfő)
Témája: Felelőtlenség politikai célból támadni a rendőrséget.
A beszélgetés rövid tartalma: Az interjúban a műsorvezető azt tudakolta a vendégtől, hogy a jobboldal (elsősorban a Fidesz) , miért támadja a rendőrséget. A második felében az MDF által szervezett november 4-i megemlékezésről beszélgetnek.

Orosz József: Fejtörő?
Herényi Károly: Kora reggel?
Orosz: Igen. Ki mondta és mikor? Ha a bűnösök nem kapják meg méltó büntetésüket, elembertelenedik a világ, akkor egy ilyen világban nincsenek győztesek, csak vesztesek.

Az előző beszélgetéshez hasonlóan ez is mosollyal kezdődik. Orosz az első kérdés feltételekor rá sem néz partnerére, hanem már a következő gondolatát fogalmazza. A mosolya egyrészről a nem szokványos felütés miatt lehetett, illetve azért, mert Herényi elnevette magát, s feltette a kérdését („Kora reggel?”). A mosolyról már az előző elemzésben volt szó; szimpátiát fejez ki, és a kapcsolatteremtés eszköze lehet. Emellett megfigyelték, hogy akik hasonlóan éreznek, azonos hullámhosszon vannak, egymáshoz igazítják testbeszédüket. Ilyen esetben öntudatlanul az utánzásra és az összehangolt viselkedésre is gondolunk. (Pease, 2004.) A Herényi-féle mosoly-tükrözésnek véleményem szerint nem imponálás volt a célja, hanem a szokatlan felütés. Ahogy a műsorvezető gesztusát láttam, nem volt természetes a mosolya. Ugyanis „a természetes mosoly jellegzetes apró ráncokat csal a szem köré. Aki viszont őszintétlen, annak csak a szája mosolyog.” (Pease, 2004:64.) Igaz, jelen esetben értelmezhetetlen az őszintétlenség fogalma, és a mosolyt sem lehetett annyira pontosan kivenni, mert a feje le volt hajtva. Az öt közismert mosolyfajta (csukott szájas mosoly, felemás mosoly, leeresztett állú mosoly, huncut mosoly, George W. Bush-féle mosoly) közül az első, a csukott szájas lehet ez. (Pease, 2004.) Igaz, Orosz esetében csak az orca izmai dolgoztak, vagyis a két orca mozgott felfelé, a száj, a szem nem.
Az idézetet papírról olvassa fel. A szöveg Orbán Viktortól származik. Megfigyelhető, hogy ezt az idézetet is lassan olvassa fel, mégis észrevehetően gyorsabban, mint az előző interjúban a MAGOSZ-kiáltványt. Ez utalhat arra, hogy a felolvasott gondolattal egyetért, és esetleg a szerzője személyével sincs különösebb baja (később ezt megcáfolja). Ha egy olyan szöveget olvas fel az ember, mellyel egyetért, gyorsabban olvassa fel, mint azt, mellyel nem ért egyet (a szöveg, mellyel nem ért egyet, minden szavát „megrágja”; a lassabb tempó esetlegesen arra utalhat, hogy „hüledezik” annak tartalmán.)
Az idézet papírról történő felolvasása után Orosz kiegyenesedik és partnerére néz. Ekkor válaszára felkészül, s teljes mértékben rá koncentrál. A testtartás (hirtelen) megváltoztatását általában a magatartás hirtelen megváltozása idézi elő (Birkenbihl, 2001:80.) Jelen esetben arról van szó, hogy partnere válaszára figyel, miután felolvasta kérdését.

Herényi: Három MDF-es politikus is nyilatkozhatta, vagy Orbán Viktor, amikor még másképp vélekedett bizonyos dolgokról.
Orosz: Talált, süllyedt. Orbán Viktor, 1998. július. Aktuális ma még?
Orbán nevének említése előtt rövid (hatás)szünetet tart (vö. Torgyán említése), amivel rá akarja irányítani a figyelmet az elkövetkezendő gondolatokra, illetve egyet nem értését fejez ki; igaz, nem önmagában. Mikor megemlíti Orbán nevét, grimasz látszik a száján (ajkát lebiggyeszti s balra lefelé mozgatja), majd ajka rándul egyet (hasonlóan mint „Torgyán doktor” említésekor). Az „Aktuális ma még?” mondata előtt apró (hatás)szünetet tart. Az ajakbiggyesztés – ahogyan feljebb leírtam – antipátiát, egyet nem értést, adott esetben ellenszenvet fejez ki. A mimikai jel még markánsabbá válik, mikor észrevehetően ajka megrándul. Ez már egy komplex gesztuscsokor, melyből konzekvencia is levonható: gúnyt, lesajnálást, rosszallást, antipátiát fejezhet ki. Vagyis Orosz nem szimpatizál Orbánnal, s ezt nem csak verbális aktivitásával adja tudtunkra, hanem nonverbális eszközeivel is. A két sík mindvégig kongruens marad.
Herényi: Kormánypozícióban és ellenzéki pozícióban is másként gondolkodik, ez baj.
Orosz: Mi az oka annak, hogy ilyen politikai támadás kereszttüzébe került a rendőrség? Egy jogi kérdésből (a törvénysértésekből) miért lesz rendőrállam, rendőrterror című politikai kérdés?
A kérdés feltételekor mindvégig jobb kezében tartja tollát, majd jobb karját az asztal szélére visszahelyezi, mikor végzett a kérdéssel. Ez azt mutatja, hogy mondandóját befejezte, és várja a választ. Hisz gondoljunk csak bele: az ember beszéde közben – jobb esetben – minimum alátámasztó gesztuscsokrokat használ. Mikor befejezte beszédét, s átadja a szót a szituációban részt vevő másik embernek, nonverbális aktivitása pusztán az élénkké váló szemkontaktusra korlátozódik. Hisz ha figyelünk, maximum verbális tartalom nélküli hangokat és bólogatásokat küldhetünk feedback-ként. Kéz- és kargesztusaink megszűnnek. Orosz ezzel tehát azt mutatta Herényinek, hogy átadja a szót neki.
A kérdés feltétele közben kezei aktivitása egy ízben minimumra csökken, kezeit maga elé visszahelyezi. Balra kinéz, majd beszédszünetet tart, és aztán folytatja. Azonban ez nem hatásszünet volt, hanem gondolkodás miatt hagyta abba beszédét rövid időre. A gyakorlatban ezt nagyon jól el lehet különíteni a hatásszünettől.

A kérdés elhangzása után Orosz jobb könyökére támaszkodik, öklével pedig eltakarja a száját, miközben szemöldökét összehúzza. Az előző interjúnál is volt egy ilyen gesztus, mikor száját – helytelenül – eltakarta. Ugyanis a feedback-nél is fontos szerepe van a szájnak. Ez egy értékelő gesztus. Az őszinte érdeklődést az mutatja, ha a kéz könnyedén érinti az arcot, és nem támasztja a fejet. „Ha a mutatóujj függőlegesen fölfelé mutat, a hüvelyk pedig az állat támasztja, a hallgató negatívan vagy kritikusan vélekedik a beszélőről vagy a témakörről.” (Pease, 2004:145.) Az unalmat pedig a tenyérbe fektetett „kéz az archoz” gesztus mutatja. Orosz József esetében ez pusztán érdeklődést fejez ki, viszont a szemöldök összehúzása némileg árnyalja a képet. Azt fejezi ki, hogy nem ért egyet valamivel (a jobboldal rendőrséggel kapcsolatos kritikai kinyilatkoztatásaival), illetve nem szimpatikus neki valami vagy valaki (itt a jobboldal és a véleményük). Így ez a gesztuscsokor (a „kéz az archoz” gesztus az összehúzott szemöldökkel) a kritikus figyelmet fejezheti ki, amellett, hogy egy negatív attitűdöt is magában rejt. Esetleg a válasz már megfogalmazódott benne, és ezt akarja Herényitől hallani. A szájeltakarás pedig arra utalhat, hogy nem akar egy túlzottan erős kritikai észrevételének hangot adni. Allan és Barbara Pease erről azt írja: „A szájtakarás ránézésre éppolyan ártalmatlan gesztus, mint a száj elé tett, cssssss jelentésű mutatóujj (…). Felnőtt fejjel már önmagát figyelmezteti így, hogy ki ne mondja, amit érez. A szemlélő-hallgató számára azt súgja ez a gesztus, hogy valami titokban maradt.” (Pease, 2004:138-139.) Ebben az esetben is arról lehet szó, hogy nem akar éles kirohanást intézni a Fidesz ellen, és idegességét ezzel akarja visszafojtani. A többi nonverbális elem is ezen vélekedésemet támasztja alá. (Nem szabad összekeverni a gesztust ebben a kontextusban azzal a hazugsággesztussal, melyben ugyanígy eltakarja az ember a száját.)
Herényi: Az elmúlt 16 év rossz szerepbe való beleégése ez, amikor egy ellenzéki politikusnak mindent támadnia kell. A mostani kormányzati struktúra egy nagy hibával terhelt: nincs belügyminiszter.
Orosz: Van, rendészeti miniszternek hívják.

A kérdés elhangzása végén verbális jelentés nélküli hangot hallat, mely olyan, mintha a fogát szívná. Jelen esetben, ebben a kontextusban ez is az antipátia, az egyet nem értés jele, mégpedig azokkal, akik kritikaként fogalmazzák meg azt, hogy az országnak nincs belügyminisztere (így ebben az esetben Herényivel sem ért egyet).
Herényi: Sokkal gyengébb pozíciókkal. A támadások megválaszolására politikus hivatott, ez a belügyminiszter kell, hogy legyen. A rendőrvezetőnek szakmailag kell kifogástalanul irányítania a munkát. A törvénysértésekkel pedig az ügyészség hivatott foglalkozni. Ha valakinek nincs jobb ötlete, kiáll és lemondásokat követel.
Herényi válasza közben a háttérben az októberi eseményekről képeket vetítenek, melyeken vandálok randalíroznak a főváros utcáin. Ezt totálból mutatja a kamera, így látszik a műsorvezető és a vendég is. Eközben Orosz bal keze az asztal szélén volt, a jobb pedig ökölbe szorítva a szája előtt. Jelentése ugyanaz, mint feljebb.
Orosz: Önök november 4-re azt tervezik, hogy a Felvonulási téri emlékműnél emlékeznek. Jól meggondolták?
Az utolsó mondata előtt (hatás)szünetet tart, száját széthúzza, és alig észrevehetően rándul egyet. Ez azt sugallja, hogy nem ért egyet az MDF ezen kezdeményezésével, és elítéli ezt. Hangja pedig nagyon lehalkul. Egyes emberek pont úgy akarnak mondandójuknak nyomatékot adni, hogy hangosabban beszélnek. (Birkenbihl, 2001.) Orosz halk beszéde ebben az esetben arra irányulhat, hogy mondandója fontos.
Herényi: Igen. Az emberek, ha akarnak, egyedül menjenek bárhová és hajtsanak fejet.
Orosz: Abban az értelemben az egy demonstráció, mely az október 23-i rendbontók és szélsőségesek ellenében alakít ki egy csendes többséget?
Nincs értelmezhető releváns nonverbális aktivitás.
Herényi: Így van. Ezt akarjuk bebizonyítani, hogy mi vagyunk többen.
Orosz: Ezért kérdezem, hogy jól meggondolták? Egy csendes többséget kivisznek az utcára. Mi fog történni november 4-én?

Herényi be sem fejezhette válaszát, Orosz a szavába vágott: „Ezért kérdezem, hogy jól meggondolták?” Élénk, félkezes rámutató gesztust használ, kezében toll, ezt rázza. Herényi válaszán ideges lesz, mert nem hisz abban, hogy a „békétlen kisebbség” nem fog randalírozni az MDF megemlékezésén. Az élénk félkezes, rámutató gesztusnál mutatóujja felfelé áll. Ez a gesztus is félelmet kelthet a hallgatóban, de a beszélő mindenképpen agressziót sugall. Orosz tehát ideges lesz, s ezt alátámasztja nonverbális viselkedése. Hisz amennyiben nyugodtak vagyunk, nem használunk gyors, élénk kézgesztusokat. Igaz, a műsorvezető amúgy is széles gesztusokat használ, azonban itt kézmozdulata felgyorsul. Orosz első kérdésénél olyan érzésem támad, mintha egy félkegyelműnek magyarázna a műsorvezető – legalábbis verbális és nonverbális aktivitása ezt támasztja alá. Ehhez még fejét jobbra-balra mozgatja. Ezzel elmondja véleményét: nem ért egyet az MDF döntésével. Emellett fejét leszegi, ezzel negatív, kritikus véleményének ad hangot. (A leszegett fej alkalmazásakor egyébként az ember védi az egyik sebezhető testrészét, a nyakát – legalábbis a gesztusra ezt a magyarázatot adják a kutatók.)
Szájával a „Mi fog történni november 4-én?” kérdés feltétele után grimaszol (elhúzza a száját); alig láthatóan kinyitja azt, majd balra felfelé néz, miközben jobb kezét leereszti, s az koppan az asztalon. A szemmozgás elárulja nekünk, mire koncentrál az agy. Amikor látottakra emlékezünk, fölfelé mozdul el a szemünk. (Pease, 2004.) Orosz szeme is felfelé (balra) mozdult el. Lehet, hogy felidézte a szeptemberi MTV-ostrom eseményeit, esetleg október 23-a jutott eszébe; az biztos, hogy egy megtörtént képet idézett fel. Esetleg megpróbálta elképzelni, mi történhet az MDF november 4-i megemlékezésén. Kezének koppanása pedig (ebben a kontextusban) a belső feszültségre, idegességre utal.
Herényi: Nem tudom, de Ön sem tudja.
Orosz: Averziói vagy félelmei lehetnek.
Nincs értékelhető nonverbális aktivitás.

Herényi: Bízzunk abban, hogy a normális emberek sokasága felülkerekedik. Az MDF konzervatív pártként többet nem tehet. Mi nem tüntettünk a 16 év alatt, hiszen a konzervatív ember a nyugalmat akarja.
Orosz: Miért vannak csendben (a többség)?
Jobb kezében toll, keze az állát támasztja. Ez a gesztus a figyelmet mutatja, valamint érdeklődést és értékelést (értékelő gesztus).
Herényi: Mert ilyen a természetük. Egy kísérlet szerint a jobboldali-konzervatív emberek a hallgatás spiráljába menekülnek, nem demonstrálnak, nem vitatkoznak.
Herényi válasza végén félmosoly látható a műsorvezető arcán. Ebben az esetben – vagyis a beszélgetés végén – egyértelműen a szimpátiára utal. Más gunyoros mosolyt ejteni (például Torgyán említésekor), és megint más úgy mosolyogni, hogy nemcsak az orca, hanem a szem izmai is működésbe lépnek. Itt ilyet láthatunk. Herényi is mosolyog. Ez – az előbbiekben említett – tükrözés, melyet csak akkor végzünk, amikor a) szimpatikus az illető és/vagy b) szimpátiát akarunk benne kelteni és/vagy c) magasabb beosztásban van, mint mi és/vagy d) imponálni akarunk neki a hasonló (nonverbális) eszközök lemásolása révén. Ruth Campbell, a londoni University College professzora úgy véli, hogy van az agyban egy ún. tükörneuron, ez hozza működésbe az arc és az arckifejezés felismeréséért felelős agyi területet, és azonnali tükörreakciót eredményez. Vagyis, a látott arckifejezést automatikusan lemásoljuk. (Pease, 2004.) Véleményem szerint azonban az ember legfőképp a számára szimpatikus személyt „tükrözi”. Herényi pedig annyira felhúzta a felsőajkát, hogy még a felső fogsora is kilátszott – azaz ez nem „műmosoly” volt (amikor csak a száj húzódik szét, a szem nem szűkül össze – Pease, 2004.), hanem igazi.

A két interjú végkövetkeztetései

Az interjú hossza is közvetíthet üzenetet. Egy hosszabb interjúnak nyilván nagyobb fontosságot tulajdonít a szerkesztő és a néző is, mint egy rövidebbnek. A Gráf Józseffel folytatott interjú 12 perces volt, témája pedig a kiújuló MAGOSZ-tüntetések, és a Szocsiban folytatott tárgyalás. A Herényi Károllyal készült beszélgetés hossza 6 perc volt, és az októberi zavargásokkal, a rendőrség politikai támadásával és az MDF november 4-i megemlékezésével foglalkozott. A Gráf-interjúnak nyilván nagyobb jelentőséget tulajdonított a Nap Tv, ezért adott neki kétszer annyi időt. Ha a témák fontosságát vizsgálom, akkor az adás előtti héten történt rendbontások, illetve a témával foglalkozó Herényi-interjú fontosabb volt, mint a MAGOSZ közelgő tüntetése és a kormány sikeres orosz-politikája. (Más kérdés, hogy az Orosz-Herényi interjú utolsó fele az MDF-et méltatta.) Viszont ha azt veszem, hogy a regnáló kormány minisztere beszélt az adásban, akkor még reálisnak is mondható a 12 perc, a legkisebb ellenzéki párt frakcióvezetőjének 6 perces beszélgetésével szemben. (Igazából ez csak akkor lenne maximálisan reális, ha Gráfhoz kritikus szemmel áll a műsorvezető.)
Az egyetértést (és adott esetben a szimpátiát) – mint már feljebb leírtam – a másik gondolatának „kitalálása”, folytatása is mutatja. Gráf egy ízben befejezte Orosz mondatát, majd ezt a műsorvezető megismételte. A következő beszélgetésben pedig Herényi gondolatának konklúzióját vonta le a műsorvezető, melyet aztán a politikus is megismételt. Ez teljes mértékben a szimpátiát mutatja. Hiszen ha a moderátor nem ért egyet a riportalannyal, akkor nem találja ki gondolatát; amennyiben mégis, úgy kritikai megjegyzést fűz hozzá. Itt egyik esetben sem történt ilyen. Így tehát egy indirekt eszközzel verbálisan is kifejezhető az egyetértés és a szimpátia.
A két interjúban többszöri visszanézés után is a mosolygás volt a legszembetűnőbb. Az ember csak a számára kedves, szimpatikus emberre mosolyog, vagy arra, akihez valamilyen érdek fűzi. Orosz József mindkét beszélgetést mosollyal kezdte. Ennek feszültségcsökkentő szerepe is lehet. A riportalany pedig mindkét esetben hálás volt a moderátornak: Gráf visszafogottabb, míg Herényi szélesebb mosollyal köszönt el a végén. A mosolygásnak ez a fajtája pedig nem volt gunyoros vagy szarkasztikus, hanem valódi mosoly volt (az orca mellett a szem izmai is mozogtak). Orosz József mimikai eszköztára gunyoros mosolygásban sem volt szegény: a számára antipatikus ember nevének említésekor alkalmazta ezt az eszközt. A MAGOSZ, Torgyán József, Orbán Viktor és a Fidesz esetében tett ilyen gesztust. Más személyek és szervezetek esetében nem volt ilyen mimikai jegy. Az antipátián kívül az elutasítást is mutathatja ez a jegy. (Itt figyelhető meg, hogy baloldali nevek említésekor, illetve az MSZP-s Gráf Józseffel való beszélgetése során nem mosolyodott el gunyorosan. Torgyán, Orbán és a MAGOSZ mind a Fideszhez köthető – ekkor alkalmazta ezt a nonverbális eszközt.)

Az egyet nem értést és az antipátiát mutatja Orosz esetében a mondatok előtt tartott hatásszünet. A MAGOSZ kiáltványának felolvasásakor, a Fidesz, illetve Orbán említésekor is kisebb-nagyobb beszédszünetet tartott. Ezen néhány példa elemzése már árulkodó bizonyítékokat hoz: az Orosz által tartott szünet valóban a fenti negatív attitűdöt jelenti. (Orosz gondolkodás közben is tartott egy-két esetben szünetet. Ezek azonban jól elhatárolhatóak a kritikus viszonyulás miatt tartott szünettől.)
Amikor egy stúdióban a riportalany valakit, aki nincs jelen, kritizálni kezd (teljesen mindegy, hogy milyen stílusban), a műsorvezetőnek a tisztesség kedvéért (hisz ha nincs ott, nem tudja megvédeni magát) meg kell védenie a harmadik felet. Ha nem ért egyet a megvédendő személlyel, akkor nehezebb, hisz a tartalmi és a kapcsolati síkja inkongruens lehet. Ami nyilvánvaló: nem szabad csendben asszisztálni a riportalany által megfogalmazott kritikákhoz. Ami pedig már szinte nem bocsánatos bűn, ha a műsorvezető a riportalany mellé állva kritizálja a harmadik, jelen nem lévő felet. Ez utóbbi történt a Gráf-interjúban is (folytonos, kétoldali MAGOSZ-kritika), és megesett a Herényi-interjúban is (igaz, itt csak egyszer és sokkal kisebb mértékben). Elmondható, hogy Orosz József nem viselkedett profi újságíróhoz méltón, mert így (az első beszélgetés mindenképpen) nem lett objektív a műsor. Hisz csak az egyik oldal által képviselt véleménynek adtak hangot. Az elfogultság a közszolgálati adón pedig nem elfogadható.
A műsorvezető politikai szimpátiájára/antipátiájára a feltett kérdések számából is lehet következtetni. Gondoljunk csak bele: ha egy újságíró sokáig hagyja beszélni a riportalanyt, kevés kérdést tesz fel neki, akkor szimpatizál vele. Ugyanis a politikus – amennyiben van ideje – saját pártja mellett korteskedik, vagy a saját igazát hangoztatja. Egy jó újságíró ekkor szól közbe, s nem engedi végigmondani. Ha a politikus sokat beszél, akkor a saját érdeke mentén térítheti el a beszélgetést. Az Orosz-Gráf beszélgetés 12 percében 13 kérdést tett fel a műsorvezető. Az Orosz-Herényi beszélgetés 6 percében pedig 10-et. Így Herényi kevesebbet beszélhetett egy-egy gondolatról, mint Gráf. Igaz, ez az elemzési pont nem enged messzemenő következtetést levonni – nem is szabad.

Orosz József nonverbális aktivitása

Orosz József a nonverbális eszközök széles spektrumát használja. Gesztusai nagyon szélesek, és nagyon gyakorta használja őket. Sok verbális tartalom nélküli hangot használ (ühüm), ami egy televíziós adásban zavaró is lehet. A vokális kommunikációjához tartozik, hogy hangjának sebességét gyakran gyorsítja fel, és sokszor tart szünetet (és hatásszünetet). Ez azért lehet, mert kérdéseit nem papírról olvassa, és gondolatban össze kell állítani azokat.
Mimikai kommunikációja is rendkívül gazdag, ám észrevettem, hogy amikor számára antipatikus emberről beszél, kevesebb gesztus figyelhető meg az arcán, ezek viszont markánsabbak (szájbiggyesztés, szemöldök felhúzása, homlokráncolás, grimasz, gunyoros mosoly stb.). Dús szemöldöke pedig könnyen megfigyelhető: meglepődésnél, egyet nem értésnél gyakran használja (utóbbi esetében azonban a homlokát is ráncolja). Száját gyakran lebiggyeszti, ekkor nemtetszését fejezi ki.
Kézgesztusai szintén gyakoriak és intenzívek. Általában kezében tollat szorongat (ez ahhoz kell neki, hogy az idézeteket papírjáról úgy olvassa fel, hogy közben a tollal követi a szavakat). Az ember akkor játszik egy előtte fekvő tárggyal, mikor beszélgetőtársa kevésbé köti le a figyelmét. Ekkor kell számára valamifajta „pótcselekvés”. Kezével mondandóját alátámasztó gesztusokat tesz (pl. számol), melyek szélesek. Tudvalevő, hogy minél erősebb érzelmi hatás alatt áll valaki, annál erőteljesebben gesztikulál. Továbbá azok használnak széles gesztusokat, akik fel akarják hívni magukra a figyelmet. (Birkenbihl, 2001.) A felső pozícióban lévő emberek kevesebbet gesztikulálnak, és a kutatók azt mondják, hogy a kezeket soha nem szabad szemmagasság fölé emelni. Orosz sok esetben megtette. Emellett gyakran használt félkezes rámutató gesztust, ami agressziót üzenhet, és a hallgatóság rossz néven veszi – állítja Allan és Barbara Pease kísérlete.
Gyakran előre- majd hátradől székén Orosz József. A hátradőlés azt jelenti, hogy átadjuk a szót partnerünknek, mert mi befejeztük mondandónk. Amikor előredől, akkor figyelme újból intenzíven megnő, valamint a kérdés feltételéhez szükséges testtartást veszi fel.

Az antipátia és szimpátia Orosz József esetében jól megfigyelhető. A szimpátia jele a (természetes) mosoly, esetleg a széken való előredőlés, a tükrözés, a nyitott, felfelé fordított tenyér. Antipátia esetén Orosz fejét leszegi, grimasz látszódik arcán, ajkát lebiggyeszti, arca esetleg alig láthatóan megrándul, szemöldökét összehúzza, ezzel együtt homlokránc képződés indul meg, szeme összeszűkül (és pupillája is – ezt ebben az esetben nem tudtam vizsgálni), fenyegető félkezes rámutató gesztusokat tesz, gunyorosan elmosolyodik, mondata előtt hatásszünetet tart. Orosznál az antipátia jele a kissé nyitott száj is. Látható, hogy igen kevés jellemző vonatkozik a szimpátiára, és sokkal több az antipátiára. Ezek alapján állítom, hogy a számára nem szimpatikus emberekkel szembeni negatív érzés sokkalta erősebb volt, mint a szimpatikus emberekkel szembeni pozitív, jó vélemény.
Összességében elmondható, hogy Orosz József verbális kommunikációját mintegy alátámasztván „eljátssza” azt a nonverbális elemekkel. Így az ember könnyebben és hatékonyabban internalizál, mint abban esetben, ha a kommunikátor mozdulatlanul és rezzenéstelen arccal beszélne.

ÖSSZEGZÉS

A hírműsorok politikai elfogultságát ragyogóan lehet mérni kvantitatív eszközökkel. Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) honlapján rendszeresen közzéteszi elemzéseit, melyek a hírek tartalmi jellemzőit és a közszereplők médiahasználatát mutatják be. Így képet kaphatunk a hírműsorokban megjelenő elfogultságról.
A televíziós műsorvezetők politikai szimpátiáját és antipátiáját kvalitatív eszközökkel érdemes mérni. Nyilván fontos, hogy az adott interjú hány percig tartott, hány kérdést tett fel a műsorvezető, ez azonban nem elég. A kvalitatív típusú elemzéssel képet lehetett kapni arról, hogy a műsorvezetők nonverbális kommunikációjában hogyan jelenik meg a szimpátia. Melyek azok a nem verbális eszközök, amelyek segítenek tetten érni a szimpátiát. Az attitűdöt pedig kizárólag ilyen, kvalitatív módszerrel lehet mérni.
A nonverbális elemzésen kívül fontos a verbális komponens is. Hiszen, ha nincs összhang a verbális és nonverbális sík között (vagy a nonverbális néhány jegye között), inkongruenciáról beszélünk, s ennek megléte esetén jobban meg kell vizsgálni a kapcsolati síkon adott üzeneteket. Hiszen – mint már arra többször utaltam –, ebben az esetben a nonverbális sík jelzéseit kell figyelembe vennünk, ugyanis az kevésbé van (vagy egyáltalán nincs) kontroll alatt.

A választott módszernek sok előnye van: a legapróbb részleteket is fel lehet fedezni, alapvető igazságokat lehet levonni, az elkészített kutatás mindenképpen jellemző lesz a műsorvezetőre (hiszen nem egy-egy tetszőlegesen kiragadott részt kell elemezni), a hibahatár pedig alacsonyra szorítható, ha az egészet vizsgálom. Hátránya, hogy rettentően időigényes, hiszen a munka több részfolyamatból áll.
A kvalitatív módszer tehát alkalmas az ilyen és ehhez hasonló elemzésre, bár rendkívül fárasztó és időigényes feladat. A kutatás időigényessége, annak cizelláltsága miatt sajnos például az ORTT nem végez ehhez hasonló elemzést. Pedig az elfogultságot, a (párt)szimpátiát a kvantitatív módszereken kívül ezzel is érdemes volna vizsgálni.

BIBLIOGRÁFIA

Szakirodalom
BIRKENBIHL, VERA F. (2001), Testbeszéd. Budapest, Trivium Kiadó.
NÉMETH ERZSÉBET (2006), Közszereplés (A társadalmi szintű kommunikáció kézikönyve). Budapest, Osiris Kiadó.
PEASE, BARBARA és ALLAN (2004), A testbeszéd enciklopédiája. Budapest, Park Könyvkiadó.
RÓKA JOLÁN (2003), Kommunikációtan. Budapest, Századvég Kiadó.

Források
• Orosz József és Gráf József interjúja (Traktorok nélkül is jönnek a gazdák…), In: napkelte.wildom.hu (online)
http://napkelte.wildom.hu/naptv/naptv.visszanezo.page?nap=20061030#, 2007. április 17.
• Orosz József és Herényi Károly interjúja (Felelőtlenség politikai célból támadni Gergényit…), In: napkelte.wildom.hu (online)
http://napkelte.wildom.hu/naptv/naptv.visszanezo.page?nap=20061030#, 2007. április 17.

Bognár Gergely

A tanulmány a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola
azonos című szakdolgozatának részlete.